A robotok már jönnek, de a gondolkodás még analóg – merre tart a magyar ipar?

Orbán Viktor pár hete bejelentette, hogy egy év alatt 100 új gyárat fogunk építeni. Ez sok vagy kevés?

Szerintem nem kevés, ugyanakkor egy reális, elérhető cél. Nyilván ebben lesz kisebb és nagyobb gyár is, de összességében nem gondolom azt, hogy ez irreális szám lenne.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

És van erre keret a magánszektorban? Az állami beruházások jelentős részét leállították, jobb esetben csak elhalasztották, a friss beruházási statisztikák sem festenek semmi jót.

A mai gazdasági helyzet bizonytalan és kiszámíthatatlan, olyan sajátosságokkal, amelyeket évekkel ezelőtt még el sem tudtunk volna képzelni. Bizonyos iparágakban a beruházások visszaestek, míg más területeken továbbra is jelen vannak. A hadiipar például biztosan számíthat befektetésekre, és ebben Magyarország is érdekelt. Az autóipart sem szabad temetni, mert a bizonytalanság egyben lehetőségeket is teremt. Az itt működő nagyvállalatok mellett új szereplők, alágazatok is megjelenhetnek, melyek új beszállítókat hozhatnak helyzetbe. Emellett

a költségoptimalizálás miatt egyre több gyártás települ át Magyarországra, mivel a magyar munkaerő és költségszint továbbra is versenyképes.

Bár a gazdasági kép nem olyan homogén, mint évekkel ezelőtt, a lehetőségek továbbra is adottak.

Jeránek Tamás, a Siemens Zrt. vezérigazgatója

Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

Ki fog dolgozni ezekben a gyárakban? Nem elég feszes így is a munkaerőpiac?

Úgy gondolom, hogy ez is megoldható. Biztosan lesznek, akik külföldről hazatérnek – akár tanulás, akár munka után –, mert fantáziát látnak a visszatelepülésben. Ugyanakkor a hiányzó munkaerő egy részét technológiai fejlesztésekkel lehet pótolni. Továbbá a hatékonyság érdekében a kézi munka és a hozzáadott értéket teremtő munka is egyre inkább automatizációval, robottechnológiával egészül ki.

Hogy néz ki ma egy gyár megtervezése?

Míg a pénzügyi és piaci szempontok bármikor változhatnak, addig a gyártás megtervezése egy kiforrott folyamat. Ma már bevett gyakorlat, hogy egy új üzemet kétszer építenek fel. Elsőként a digitális térben, majd a valóságban.

A szakemberek először egy virtuális térben állítják össze az üzemet a különböző elemek – például gépek vagy infrastruktúra – felhasználásával.

Ez nemcsak kétdimenziós vagy háromdimenziós tervezést jelent, hanem akár egy teljesen bejárható, élethű digitális modellt. Ez nagy előnyt jelent, hiszen így már a tervezési fázisban észlelhetők olyan részletek, amelyek a múltban csak az építés után derültek ki. Ha szükséges, a virtuális modellben akár be is járható az üzem – egy kivetítő vagy akár VR-szemüveg segítségével. A különlegességet pedig az adja, hogy nemcsak a gyár kinézetét modellezhetjük, hanem a működését is szimulálhatjuk.

Tesztelhetjük például, hogyan férnek el a kezelők, megfelel-e a munkavédelmi előírásoknak, vagy hogy a robotok akadályozzák-e egymás mozgását. Sőt, a teljes gyártási folyamat is lefuttatható virtuálisan. Képesek vagyunk megmutatni, hogyan optimalizálható a termelés – akár az elrendezés, akár a folyamatok módosításával –, hogy gyorsabb és hatékonyabb legyen. Emellett az üzemeltetés is előre modellezhető, nemcsak a villamos energia, hanem más erőforrások tekintetében is. Erre már számos jó példa létezik, így ma egy gyár tervezése ezen a digitális szinten kezdődik.

Ha már példa, mondana néhányat?

Hadd hozzak pár sajátot. Kínában egy teljesen új, zöldmezős üzemet terveztünk, amely elsőre ideálisnak tűnt. A szimuláció azonban kimutatta, hogy finomhangolással a gyártási hatékonyság ötödével, a helykihasználás 40 százalékkal növelhető. Mindezt úgy, hogy jelentős villamosenergia- és vízmegtakarításra, valamint CO2-csökkentésre nyílt lehetőség.

De működik ez kisebb méretben is, például gépek üzembe helyezésénél: míg korábban a gépeket a helyszínen programoztuk, teszteltük, ma ez már a virtuális térben is történhet. Leegyszerűsítve: előre lepróbáljuk, hogyan működik a kódsor, majd a kész szoftvert a helyszínen feltöltjük a gépekre, amelyek így már az első perctől hozzák az elvárt teljesítményt, hiszen többször teszteltük őket digitálisan. Ez gyorsabb, alacsonyabb költségű projektmegvalósítást jelent. Meglévő folyamatokat is jobbá lehet tenni ezzel a megközelítéssel: egyik ügyfelünk például – ugyanolyan csomagszám mellett – a felére csökkentette a kiszállításhoz szükséges teherautók számát.

Hol tart most az ipar evolúciója?

Az Ipar 4.0 a mi generációnk ipari forradalma – vagy inkább az, amiben most élünk. Bár sokan szeretnék már maguk mögött tudni, valójában még mindig tart, és nem értük el minden célját. Eredmények természetesen vannak: például míg korábban 5 év alatt valósult meg, indult el egy zöldmezős gyár, mára ez fele annyi idő alatt is megoldható.

Miben vagyunk lemaradásban?

Például a megelőző karbantartásban, amely az adatok elemzésére és előrejelzésére épül, sok helyen még nem vált a mindennapok gyakorlatává. Bár mesterséges intelligencia segítségével már képesek vagyunk előre jelezni a gyártási folyamatokba való beavatkozás szükségességét, még mindig jelentős tartalékok vannak ezen a téren. Az adatgyűjtés az Ipar 4.0 egyik alapköve, de még mindig nagy a szórás: vannak kiemelkedő példák, és még mindig előfordul, hogy kockás papíron vagy Excelben vezetnek kritikus információkat. A hazai cégek számára még sok fejlődési lehetőség adott ezen a területen, és fontos invesztálni, hogy lépést tudjanak tartani más ipari szereplőkkel.

Milyen trendek alakítják most az ágazatot? A mesterséges intelligencia az iparban is az egyik „legforróbb téma”?

Igen. A mesterséges intelligencia nem szektorspecifikus – bár fontos különbséget tenni a hétköznapi-kereskedelmi és az ipari mesterséges intelligencia között. A gyártószektor óvatos lépésekkel halad előre az AI használata terén –, a következő nagy lépcsőnek azt látom, amikor a gépeket már emberi nyelven lehet kódolni, utasítani. Az AI szélesebb elterjedését ugyanakkor jogi és tudásbeli tényezők – közte a kevés elérhető szakember – is lassítják.

Hasonló helyzet figyelhető meg a fenntarthatóság terén is: bár már évek óta napirenden van, a szükséges lépések nem mindenhol indultak el, és a technológia fejlődésével mind újabb lehetőségek nyílnak a hatékonyabb működtetés, a körforgásosság terén. A fenntarthatóságban tehát bőven van még tartalék. Az energiafelhasználás csökkentése és a környezettudatos gyártás egyértelmű cél, de ezek összehangolása nem egyszerű feladat.

Hogy állunk a versenyképesség terén? Számos felmérés szerint ebben óriási tér van a fejlődésre Magyarországon.

Igen, ez részben magyar sajátosság, de más országokban is megfigyelhető: míg egyes iparágak versenyképes, fejlett technológiákat alkalmaznak, más területek elmaradottabbak. Az oktatásban biztosan van még hová fejlődnünk, hogy a modern technológiákhoz értő, versenyképes munkaerő kerülhessen ki a képzésből. Az ipari technológiák elterjedéséhez pedig további befektetések és tudatos szerepvállalás, iránymutatás szükséges. Remélhetőleg ez a 100 új gyár program ebben tud majd segíteni. Technológiai szereplőként a Siemens is részt vesz az ipar fejlesztésében, hiszen

Magyarországon is elérhetők ugyanazok a csúcstechnológiák, mint bárhol a világon.

A fejlődéshez azonban elengedhetetlen, hogy a vállalatok nyitottak legyenek az új lehetőségekre és az ipari sztenderdek alkalmazására. Végső soron a piac a döntő: ha van kereslet és fejlődési potenciál, a gyártók beruháznak. Ha viszont egy adott iparág visszaesik, a fejlesztések nehezebbé válnak. Ugyanakkor léteznek olyan technológiák, megoldások – mint pl. régi, jól működő ipari berendezések felújítása, okossá tétele –, amelyek még nehezebb gazdasági helyzetben is segítenek hatékonyabbá és gyorsabbá tenni a gyártást.

A statisztikákat nézve nem indult jól ez az év, sokan felróják a magyar gazdaságpolitikának azt, hogy „mindent az autóiparra tett fel”. Ez a 100 új gyár program lehetőség arra, hogy jobban diverzifikáljuk az ipari termelést?

Bár Magyarországra fókuszálunk, nem lehet elválasztani az ipart a globális trendektől: az autóiparnak számos alága van – az autógumitól az akkumulátoriparon át a gépgyártásig –, de emellett más ágazatok is meghatározók. A vegyiparnak komoly hagyományai vannak, elég csak a két nagy tiszaújvárosi és kazincbarcikai gyárra gondolni, amelyek köré számos kisebb vállalat épült. A gyógyszeripar is izgalmas irányba fejlődik a digitalizációval: a személyre szabott gyógyszerek már nem a távoli jövő részei, és ez különösen a kisebb, rugalmasabb cégeknek jelenthet komoly lehetőséget. Az élelmiszeripar szintén kulcsszereplő. A hagyományos mezőgazdasági termelés mellett egyre nagyobb teret nyernek a táplálékkiegészítők, a speciális italok, amelyek kisebb vállalkozások számára is perspektívát nyújthatnak. Az építőipart sem kerüli el a digitalizáció – bár a Siemens nem szállít építőipari alapanyagokat, a tervezés során használt szoftvereink vagy okosépület-megoldásaink – jelentős előnyt nyújthatnak. Emellett a villamosenergia-hálózat megújítása, az energiaelosztás optimalizálása, az elektromos töltési infrastruktúra és a kibervédelem terén is lehetőségek rejlenek számunkra.

Igen turbulens időszakot hozott magával Donald Trump második elnöki ciklusa, elég csak a különböző büntetővámokra nézni, de az orosz–ukrán háború lezárása körüli huzavona is napról napra változik. Hogyan tud egyáltalán ilyen környezetben „működni” egy multinacionális iparvállalat?

A turbulens időszak még egy optimista megfogalmazás. Sokat segítene, ha a világ kiszámíthatóbb lenne. A Covid óta folyamatosan új, globális hatások érnek minket – korábban ezek évtizedenként fordultak elő, most pedig évente jön egy-egy újabb kihívás. Ráadásul ezek nem kioltják, hanem felerősítik egymást, tovább növelve a gazdasági turbulenciát. Ha lehet valami tanulságot levonni a Covid-időszakból, az az, hogy a beszállítói láncok kockázatát csökkenteni kell: egyre inkább az adott földrészen próbáljuk koncentrálni az üzleti aktivitást – például mi külön gyártókapacitásokkal rendelkezünk Ázsiában, Észak-Amerikában és Európában. Normál körülmények között ezek szorosan együttműködnek, de önállóan is működőképesek – tehát képesek vagyunk gyorsan alkalmazkodni, akár napon belül is átállni egyik termékről a másikra. Ez a stratégia most egyre relevánsabb.