A nap, amikor Körmenden tízfilléresek hullottak az égből

Kicsit sem lepett meg minket a látvány, amikor megérkeztünk a Scherer Péterrel megbeszélt randevúra, az Alkotmány utca egyik kávézójába: a Jászai Mari-díjas színész egy csinos fiatal hölggyel beszélgetett elmélyülten. Csak nem rajongó? – érdeklődtünk álnaivan a hölgytől, mire rávágta, hogy „De!”, majd hozzátette, hogy a Made in Hungária a kedvenc filmje.

Ahogyan sokan másoknak is, tettük hozzá rögvest. Például az az ikonikus részlet, amikor az NDK-s kislányok őrületbe kergetik a Scherer által megszemélyesített Bigali elvtársat a Mr. Rock and Roll című sláger szelíd orgiába hajló előadásával, a magyar filmtörténet legfrenetikusabb vígjátéki jelenetei közé tartozik.

Fonyó Gergővel, a rendezővel megbeszéltük, hogy vegyük fel a próbát is, és eresszük rá, meglátjuk, milyen lesz, aztán majd utána felvesszük a végleges változatot. De odáig el sem jutottunk, mert a próba olyan jól sikerült, hogy ahogy volt, be is raktuk a filmbe

– árult el bevezetőben egy műhelytitkot a Jászai Mari-díjas művész.

Sorjáznak a filmcímek

Aztán az emlékezetes opusok közül szóba került még a Nagykarácsony, a Valami Amerika 3, a Szia, életem!, és még egy régi Jancsó Miklós-film is, az 1999-es Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten.

Ezúttal viszont nem a filmes nosztalgiázás hozott össze minket Scherer Péterrel, hanem a kosárlabda. Tudniillik november 3-án debütált a Sport TV saját gyártású sorozata, aMesél a pálya: Az NBA szeretete, a nagy sztorik, és ahogyan csak Scherer Péter tud mesélni . Ez a sporttelevízió történetének egyik legsikeresebb és legszínvonalasabb műsora, ami nagyrészt Scherer Péternek köszönhető, de bőven van benne érdeme az ötletgazda Szabó Máténak is. 

Elsőre elég direkt kérdést tettünk fel Scherer Péternek: Fel tudja-e idézni, mikor látott először NBA-meccset?

Persze, 1998-at írtunk, ekkor nyerte a Chicago Bulls mindmáig utolsó bajnoki címét. Michael Jordan lenyűgözött. Valamelyik nyugati sportcsatorna sugározta a döntő meccseit, már meg nem mondom, melyik. Talán a DSF. Ennek 27 éve.

Jordan, Jordan és megint Jordan

Hát igen, Jordan és a Bulls. Ennek a korosztálynak, de a fiatalabbaknak is, kitörölhetetlen élménye. 

„Szerintem ő a legnagyobb, és az is marad, még ha LeBron James a feje tetejére áll, akkor is, az aktív játékosok közül viszont Steph Curry a kedvencem. És még Luka Doncic. Egyikük sem tipikus NBA-sztár, nem ugrógépek, viszont muzsikál a kezükben a labda.” 

Pepe – Scherer Péter szakmabeli becenevénél maradva – az emlékek kapcsán belemelegedett, mint amikor a vadászkutya szimatot fog. Témához érkeztünk.

Amit Curry csinál, az nekem tánc. Az Omegának van egy száma, A névtelen utazó, amiben van egy szövegrészlet: »Csodalény, ki bármibe belekezd. Neki egyedül minden sikerül, sose veszt. Lángész, ki versben ír fizikát. Az agya gép, mit önmaga kitalált«. Hát Curry ilyen csodalény. Egy zseni a kosárpályán, mint amilyen Leonardo volt a képzőművészetben meg feltalálóként.

Ha már Leonardo és a találmányai, megemlítjük Szirakuzát, a Leonardóhoz hasonlítható görög zseni, Arkhimédész lakóhelyét. És a múzeumot, ahol a görög és az itáliai lángész találmányait állították ki.

„Én is jártam Szirakuzában, ott van egy római és egy görög színház. A kettő egymás mellett. És az egyik, a római amfiteátrum a gladiátorviadalaival, az halott. A másik, a görög színház a drámáival viszont jogfolytonos, mert ma is van színház. Milyen érdekes, nem?” 

Megérkezünk Marcus Aureliushoz

Ezen eltűnődtünk. És talán az sem véletlen, hogy az ókor nagy művészei és filozófusai görögök voltak, és nem rómaiak. Bár…

„Bár itt van Marcus Aurelius, az egyik nagy kedvencem. Egy államférfi, hadvezér, aki mellette filozófiai műveket írt, máig érvényes filozófiai műveket. Marcus Aurelius elmélkedéseire Hamvas Bélától kezdve Márai Sándorig mindenki reflektált.” 

Pepével a beszélgetés nem más, mint szabad asszociációk halmaza. Szinte átmenet és különösebb átkötés nélkül ugrottunk vissza megint a filmekhez.

„Van egy film, amiben játszottam, ami nem annyira közismert, mint a Made in Hungária, mégis az egyik kedvencem. Köbli Norbert írta a forgatókönyvét és Bergendy Péter rendezte, A vizsga a címe. Én a szarkeverőt játszom Kulka Jánossal, Hámori Gabival, Nagy Zsolttal. Szerintem erős a film, egészen más karaktert játszom benne, mint a Made in Hungáriában. Vagy a Trezor, egy 2018-as tévéfilm, szintén a Köbli–Bergendy kettős mozija. És a Hajnali láz, Gárdos Péter filmje, amelyben egy zsidó rabbit játszom. Van benne három nagyjelenetem, meg kell győznöm a holokausztot túlélt fiatalokat, hogy ne lépjenek ki a hitközségből, mert Isten nem hagyta el őket, csak úgy érzik. Szeretem ezeket a filmeket, bár nem látták annyian, mint a Made in Hungáriát, de akkor is.” 

Scherer Pétert a filmekről kis ráhatással kellett visszaterelni a kosárlabdához, ilyen az, amikor az embernek több szerelme is van.

Szóval Jordan, ő tényleg nem ember volt! Egyszer láttam edzésen Faragó Tamást, aki a félpályánál úszkált, és azt mondta, hogy »megmutatom nektek, hogyan dobok gólt innen bárkinek«. Iszonyatos dumája volt a csávónak, a Vasas tartott edzést a Komjádiban, egy haverom vitt le, szóval nemcsak hogy bedobta, de meg is jegyezte, »csak mondom nektek, félisten vagyok, emberi formában megtestesülve«. És félpályáról dobálta a gólokat. Én ugyanezt éreztem Jordannél is, hogy tulajdonképpen félisten emberi formában megtestesülve.

De Pepe ugyanezt érzi Curryről is, hogy emberfeletti, amit csinál. Ahogy Michael Jordan és Faragó Tamás is az volt. 

„Faragó nemcsak zseniális volt, hanem hihetetlen dumával is rendelkezett. És nem tett lakatot a szájára, de azt Jordanről is tudjuk, hogy kemény csávó volt, osztotta rendesen a csapattársakat. Akár olyan korszakos társakat is, mint Scottie Pippen vagy Dennis Rodman. Annyira nem is szerették. Pippentől például megkérdezték egy interjúban, hányszor vacsorázott Jordannel. Erre a hüvelyk- és a mutatóujjából formázott egy nullát. Egyszer sem. De hát amit a Last Dance-ben láttunk, abból tényleg azt érzed, hogy ő emberfeletti volt.” 

Curry a kosárlabda Faragója, vagy fordítva?

Pepe ugyanezt érzi Curryről, de nála nem az atletikusság a kulcs, hanem a világ végéről elhajított dobások. Röpül a labda, borzalmasan magas ívben, és biztos vagy benne, hogy be is megy.

„És Curry is biztos benne, mert a labda még félúton sincs, de ő már megfordul, és elkezd trappolni visszafelé, védekezik. Ez szerintem fergeteges.”

Curryt sokan csak szimpla dobógépnek gondolják, de ez nem igaz, mert a betörései is klasszist igazolnak…

Micsodaaaa? Hát erre mondom azt, hogy tánc. Nagy vitáink vannak a fiammal, Marcival, ő jobban ismeri a csapatokat, mint én, és ő azt mondja, a táncban, tehát a labdavezetésben és a »keverésben« Kyrie Irving a legjobb, a felülmúlhatatlan. Igen, ez így van, de Curry ehhez még tud két további dolgot. Az egyik az, hogy a félpályáról dobja a kosarakat, mint egykor Faragó Tamás. Az milyen már, hogy az edzésen százból százat bedob? Vagy a bemelegítésnél a játékoskijáróból? 

Jó, olyat a szlovén pályatárs, Luka Doncic is csinál, ráadásul háttal a gyűrűnek. Az is emberfeletti.

„Igen, és minden, ami emberfeletti, elvarázsolja a nézőt. Engem mindenképpen. Jó, tudom, ebben rengeteg gyakorlás van. De hát az is emberfeletti! Amit beletesznek. Láttam az Underrated című filmet. Curry egy satnya kisfiú volt, ezek a nagy bengák letolták a pályáról. És addig melózott, addig erősített, amíg ő lett az a Curry, akit ismerünk, a bajnoki aranygyűrűkkel. Most is csak 188 centi, három centivel kisebb, mint a fiam, no de mekkora játékos! És a ziccert is végigviszi. És úgy dobja a labdát, olyan magas ívben, hogy nem tudják leblokkolni. Én még sohasem láttam, hogy sapkát kapott volna. Wembanyama még a nagy LeBront is lesapkázza, Curryt viszont nem!”

Vasi pecsenye

Aztán sajnálkoztunk egy sort szegény Wembyn, aki trombózist kapott a bal vállában. Scherer igazi sportbarát, 1999-ben is ott volt a Margitszigeten a budapesti öttusa-világbajnokságon, ott szurkolt Balogh Gábornak, a jelenlegi elnöknek. 

Kinn volt szegény Bubik Pista, még élt, dobolt, olyan hangulat volt, hogy csak na. Sportrajongó vagyok? Nézd, ma már a meccsre járás nem tölti ki az életemet. De van egy fénylő pont az életemben, amikor 2018-ban kijutottam a Madison Square Gardenbe. Néztem a jegyárakat a Gardenbe, 800 meg 1000 dollár körül voltak, szívtam a fogamat, de egyszer csak a Sport TV-től kaptam három tiszteletjegyet. Ahogy mentünk be a csarnokba, egyre feljebb kapaszkodtunk, a feleségem mondta, hogy onnan fentről semmit sem fogunk látni a Knicks és a Boston Celtics meccséből.

Az lehet, hogy magasan voltak, de kiderült, az NBA páholyába szólt a tiszteletjegyük!

„Kaja, pia, popcorn, kóla, hot dog, minden, mi szem-szájnak ingere. Mekkora élmény volt! Persze a Celtics lemosta a Knickset. Akkor még ott játszott Kyrie Irving, a Celticsben.”

Aztán beszéltünk még a flu game-ről, amikor Jordan 39 Celsius-fokos lázzal, gyomorfertőzéssel játszott, Dávid Kornélról, az egyetlen magyar NBA-kosarasról – élmények tömkelege, Chicago, Toronto…

„Mondjuk Torontóban én is voltam, Jancsó Miki bácsival forgattunk, de akkor persze Dávid Kornél már nem játszott a Raptorsban, talán még Raptors sem volt… – mondta mosolyogva Péter. – Az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél volt a film címe, elmentünk a Niagarához is.”

Ekkor, mintegy véletlenül, kiderült, hogy Scherer Péter diákként egész ügyes kosárlabdázó volt, a nem túl magas termete ellenére. Szombathelyen még az iskolaválogatottnak is tagja volt a Nagy Lajos Gimnáziumban. Pingpongozott és kézilabdázott is, de a kosárlabda volt a szerelme.

Tizennégy éves koromban fogtam először kosárlabdát a kezembe, egy év múlva már iskolaválogatott voltam a Nagy Lajosban, és megnyertük a megyeit is. Az országoson már elvéreztünk, a budapesti nagyokkal nem tudtuk tartani a lépést. 

A Mesél a pályát Szabó Máté, a Sport TV kommunikációs menedzsere találta ki, Tuza Norbert rendezte, és az ő csapata, az Ambient Pictures gyártotta.

„Tíz évvel ezelőtt, amikor a fiam hatéves lehetett, megkeresett a Nemzeti Sport egyik újságírója, és készített velem egy interjút. És az lett a címe, hogy Steph Curry: Altató. Mert a fiam Steph Curryre aludt el időnként… Ezt elolvasta Szaniszló Csaba a Sport TV-től, szólt nekem, és innen indult ez a barátságunk.”

Pénzeső Körmenden

Scherer 1976 és 1980 között volt Szombathelyen gimnazista, többször átment Körmendre meccseket nézni. Patonay volt az irányító, Szűcs, Szlávik, korszakos gigászok játszottak ott. Aztán Szűcs Józsi átment Zalaegerszegre, és amikor a ZTE először jött Szűccsel a csapatban Körmendre, na akkor elszabadult a pokol. 

Képzeld el, a lelátón állt legalább nyolcszáz ember, akinek mind a két keze tele volt aprópénzzel, tíz- és húszfilléresekkel, és amikor Szűcs megjelent, pénzeső zúdult a pályára. Merthogy Szűcs pénzért ment el Körmendről. Negyedóráig takarították a parkettet. Brutális volt. 

Volt egy műsor, amelyben felkérték, hogy mutassa be Vas vármegyét, na az a műsor a körmendi kosárcsapatról is szólt. Aztán éles fordulattal visszakanyarodtunk a Golden State-hez, Curry csapatához. 

„Most már bizakodó vagyok, Jimmy Butler remekül illeszkedett be a csapatba. Az a bolond gyerek, hogy is hívják, Draymond Green, az még mindig ott van? Igen? Na még a végén bajnokok lesznek.”

Beszéltünk még a párizsi olimpiáról, amit szinte Curry nyert meg a jenkiknek, nemcsak a franciák elleni döntőben, hanem az elődöntőben a szerbek ellen is. Szóba került még az is, hogy ma már 150 külföldi játszik az NBA-ben, nem úgy, mint Jordan idejében, amikor jó, ha harmincan voltak. Egyik téma hozta elő a másikat, ahogyan az nyílt és sokbeszédű emberekkel gyakorta előfordul, pedig közben Scherer Péternek már dolga lenne, de mégsem tudott elszakadni szerelmétől, a basketballtól. Pedig már az időjárás is egyre hűvösebbre vált a kávézó előtt, végül aztán csak gondolt egyet, felpattant a bringájára, amivel érkezett, és elkerekezett a lebukó nap fényébe…

(Borítókép: Scherer Péter 2025. március 20-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)